A képzés középpontjában az állt, hogy feltárjuk, hogyan hatnak a nemi szerepek, a sztereotípiák és az egyenlőtlenségek a fiatalokra Európa-szerte – és hogy fejlesszük a társadalmi szereplők képességét arra, hogy az oktatáson keresztül foglalkozzanak ezekkel a kérdésekkel. Megvizsgáltuk, hogyan jelenik meg a nemek közötti egyenlőtlenség különböző területeken, a politikától az oktatásig, a kultúrától a vállalkozói szféráig, és összehasonlítottuk a helyi, országos és európai szintű helyzeteket.

A hét tele volt kreatív, elmélkedő és néha érzelmes élményekkel. Az egyik leghatásosabb pillanat a „Poncho’s Life – Don’t Accept Silence” műhely volt. A résztvevők megosztották a nemek közötti egyenlőtlenséggel kapcsolatos személyes történeteiket – nem csupán szavakkal, hanem olyan viselhető ponchók készítésével is, amelyek szimbolizálták tapasztalataikat. Ezek a személyes elbeszélések, amelyeket nyitott és tiszteletteljes légkörben mutattak be, mély kapcsolatokat teremtettek, és segítették a résztvevőket abban, hogy megértsék szerepüket a káros normák megkérdőjelezésében.

A kezdetektől fogva közösen kidolgoztunk egy csoportmegállapodást, biztosítva, hogy mindenki biztonságban és támogatva érezze magát. Interaktív eszközöket használtunk, mint például a Szükségletek és elvárások hátizsákja, hogy feltárjuk mindenki tanulási céljait és aggályait, és teret teremtettünk a félelmek, remények és erősségek nonverbális kifejezésére. Ezek a korai gyakorlatok erős bizalmat építettek ki, amely a hét folyamán végig velünk maradt.

A képzés során saját országainkban tapasztalható, nemi alapú zaklatás és egyenlőtlenség valós példáit vizsgáltuk. A résztvevők otthon elvégzett kutatásokkal érkeztek, és kreatív módon osztották meg az adatokat és eseteket – segítve mindannyiunkat abban, hogy meglássuk a kontextusaink közötti hasonlóságokat és különbségeket. Ezután szimbolikusan „elengedtük” a foglalkozások során felhalmozódott fájdalmat és frusztrációt egy reflektív rituálé keretében, amelynek során listáinkat a tűzbe dobtuk.

A történetmesélésen túl a cselekvésre is összpontosítottunk. Gyakorlati „Know-How-To-Do” műhelymunkát tartottunk, ahol a résztvevők megtanulták, hogyan tervezzenek nemekkel kapcsolatos oktatási kampányokat és tevékenységeket. A flash moboktól és az iskolai műhelymunkáktól az Erasmus+ projektötletekig mindenki lehetőséget kapott arra, hogy az elméletet gyakorlatba ültesse. Az ötleteket később olyan követő kezdeményezésekké fejlesztettük, amelyeket a résztvevők visszavihettek a közösségeikbe.

Záróaktusként létrehoztuk a Jövő kapszuláját — egy szimbolikus pillanatot, amikor minden résztvevő üzenetet írt jövőbeli önmagának, gyermekeinek vagy a következő generációnak. Ezek az üzenetek személyesek, erőt adóak és tele voltak reménnyel egy nemek közötti egyenlőségre érzékenyebb társadalom iránt.